(Egy november végi margarétára)
Szép kicsi bimbó, árva menyasszony, a fényre kinyíltál!
Dobd le fehér fátylad: megcsal az őszi sugár!
----------------
(Kedvesemnek, akit Almavirágnak hívok)
Istennői csodák gyönyörű kertjébe vezettél!
Őszi liget közepén nyílik az almavirág!
----------------
(Ildikónak)
Akkor az ablakon át menekültél hajnali órán.
Vissza is jó ez az út: lépj be az ablakomon!
---------------
(A hallgató telefonnál)
Tán csak nem kicsi szádra csücsült a karácsonyi angyal?
Annyira várom már csókpótló szavaid!
----------------
(A szeplő)
Drága kis apró pöttyöt rejteget édesem inge,
éppen a melle fölött. Rátapad olykor a szám.
Húznék róla le inget, szoknyát s minden egyéb mást,
hogy csupaszon már csak pöttye takarja el őt!
----------------
(Öreg szatürosz az elfutó nimfa után)
Hát ha az istenek egyszer még a kezemre kerítnek,
megcsöcsörészlek mint pásztor a kecskét szok!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése