"... térdet, fejet..." -- (Nőnap, 2010.)

FÉRFI életMŰLESIKLÁS

Letűzött zászlók -- a nők -- között

szlalomozunk.

Elhagyva egyet, jön a másik.

Csak száguldunk.

Mért gondolnánk, hogy egy kanyarban

majd elbukunk?

Nem törik kedvünk, bátorságunk!

...Csak majd nyakunk.



Virágének

futócska, szaladócska

ingecskébe két bimbócska

mosolygócska, kacagócska

bokor alján csiklandócska

szirmocska bibécske


mennék hozzá elszaladna

szólítanám kikacagna

csiklándanám sikongatna

megcsókolnám csak kinyílna

bimbócska bibécske



(Húsz év után -- kis Nás fényképeit nézegetve)

Szép vagy.

De a szemedből a huncutság

a kisfiadéba költözött.

És csöndes fájdalom bujkál szád

szögletében mosolyod mögött.




Műítész leányzók a Trefortban

-- Milyen tanár? És mint művész? --

három leányt faggattam.

-- Kovács Lehel? Nagyon jól fest!

Különösen... kalapban!


(Bók)

Hogyha téged meztelen

a szentek meglátnának --

leadnák a glóriát

az égi ruhatárba...




Julisom praktikája, avagy bettidettivers

Hát megüt a laposguta!

Hogy csinálja? Tudja csuda.

Csókra termett barátnőket

szerez, édes csevegőket.

Mind a kettő kedves, szép --

majd megvesz az irigység!




Rapszódia a hitveshez

Kedvesem, te mily komoly vagy!

Mily megértő! S oly finom!

Gyengéd tebenned a lélek,

s tiszta, mint a liliom.


Szavad bársony. Pillantásod

melegít és simogat.

Nincsen semmi rossz szokásod.

Takarítsz és mosogatsz.


Legföllebb ha egyszer-egyszer,

-- megesik ez, hiába! --

s persze kellő tisztelettel

elküldesz a ...




(Kis szerelmesemnek)

Azt kívánom neked a nőnapon,

hogy céllövöldémben még

rengetegszer légy a -- lőlapom...

Epigrammák -- VI.

(Apagramma)

Hat gyerekem közt hatfele oszlik, mégis egész jut

mind a hatuknak, mert nincs töredék szeretet.




(Enikő születésnapján, 2009.december 23.)

Akkor az égből földre hozott a karácsonyi angyal,

s tudta, hogy egyszer majd szülsz te is angyalokat.




(Anikóról)

Mondják: rossz csillagzat alatt született ez a kislány!

Körbeveszik, szeretik -- akkor is árva marad.



(Iker fiaimhoz)

Isteni kegyből, lám, a tanárotok és az atyátok

én lehetek: ti meg így -- kétszeresen fiaim!




(Botond)

Tán megszállta a lélek, ezért szól nyelveken ő is,

mint az apostolok. Ám -- hozzám nincs szava rég.




(Örs)

Hát ha a kisfiam, Örs Ákos már ily jeles ember:

épít nagy hidakat -- én ne legyek valaki?!




(Őszike Ágacska nevére)

Életem őszén lettél, Őszike, napsugaracskám:

így a szép kikerics adta virágnevedet.

Élemedett tölgy vén, öreg ágán ütközik olykor

új, üde ágacska: más neved így született.




(Elmúlt tizenhat...)

Körberajongják legkissebbik utódom a lányok!

Túltesz az apján már Álmos Előd, a fiam.




(Apagramma, ugyanarról)

Kézen fogva a kis tipegőket féltve vezettem,

mind kikerülve a sok kátyút, rút pocsolyát.

Este meg ágyukon ülve meséltem a tarka meséket,

cseng is azóta szavuk: "még, apa, még, apa még!"

-- Már egyedül járják a világot. Messzire tőlem

óvja a lépteiket két kezem és a mesék.

Epigrammák -- V.

(A házasság révében -- két hexameter)

Ketten húzzuk a durva lapátot vállszakadásig.

Szépen biztat a társam: rúg a faromba hatalmast!




(A jó élet)

Hadd mondjam most egyszerü, nem-költői szavakkal:

jó veled élni, pedig ördögi kis boszi vagy.




(A nő teremtése)

Tudd meg: az isten is férfi. Csak ő tud ilyet kitalálni:

szép buja melleket és combok közt kicsi rést.




(A leskelődő)

Fürdik a kedves az ablak előtt, épp mossa a combját.

Kívül mozdul a lomb, aprót hajlik az ág:

fürge vörösbegy fényesen izzó kis szeme villan --

nézi a fürdőző nyíló édes ölét!


(Három felirattervezet egy kis dombormű alá,
amely egy erdei fa derekán bontakozott ki a
maga félreismerhetetlen egyértelműségében,
miután kettesben megcsodáltuk)

1. Megpillantván isten a puncidat, ím ide véste.


2.Vándor! Szépia úrnő puncija vésve e fába:

Ámor, a leskelödő, oltárt így emele.


3. Lásd, isten keze véste e puncit a fába gyönyörrel,

megpillantva a kis Szépia lábaközét.




(A húzódozó hitvesnek)

Bárhogy emelsz is bástyát, tornyot, várfalakat most,

meglelem én rajtuk úgyis a kel...lőrést!





(Rózsa és bimbók)

Szebb lesz még ez a rózsa, ha Szépia szép buja melle

halmai háttérként omlón bújnak alá.




(Szépia kertje)

Nyílnak az őszben a rózsák, s rád mosolyogva köszönnek.

...Egyikük épp most vesz tőled örök búcsút.




(A Parnasszus alján)

Hálistennek még idejében csak kiderült, hogy

mind, amit alkottam, "jó buzi vers" az egész.

Olvasd inkább Réfi barátodat: ő bizonyára

Parnasszus magasán nem buzi verseket ír!




(Vízió a búcsúról)

Szépia szórja a hamvaim északi szél viharába:

így szabadul tőlem. Végre örökre felejt.

Ámde a szélörvény fordulván, szürke porommal

hinti a szép fiatal fejre az őszszínű gyászt.




(Szelíd kérelem)

Bántásban, sajnos, versenyt veled én ki nem állok.

Engedd, hogy szeretet szintjén mérjem erőm!




(Itt járt...)

Egynegyed órát töltöttem bénán el a földön.

Megjött orvosom, és hátramaradt a kaszás.




(Diagnózis)

Ritka betegség gyötri a szívem, furcsa a kórkép:

ritmusa szüntelenül -- hexametert kalapál.