Telünk atéllel -- IV.

Telünk a téllel -- VI.

Telünk a téllel -- V.

Telünk a téllel -- III.

Telünk a téllel -- II.

Fóliaablak

A hegedű

Telünk a téllel -- I.

Epigrammák -- IV.

(Édi a Déli peronján)

Vártál rám, pedig ezt nem igérted "angyali szókkal".

Ígéretlenül adsz: drágább így az öröm.




(Egy őszinte széptevőre)

Drága kisasszony! Ön udvarlásomtól ne riadjon!

Összes szándokaim -- tisztességtelenek!




(Karácsonyi álmok hexameterben)

Angyalok őrzik az álmom, szállva karácsonyi éjben.

Ám ha az angyalom elhagy, vállalod akkor az őrzést?




(Karácsonyi álmok disztichonban)

Angyalok őrzik az álmod, míg a karácsonyi éjjel

hópihe szárnyaival óv szeliden, s betakar.

Bár a megőrzést vállalnám kis időre örömmel:

nincs suhanó szárnyam, nem leszek angyalod így.



(Amorum libri I.)

Ámor, az elvetemült gaz csak seggét mutogatta.

Ó, szomorú kor volt! Mind kikacagtak a nők!

Ám hogy Vénuszom eljő, s dombja ölén kicsi kelyhét

tárja ki hívogatón -- körbe nyüzsögnek a nők...




(Amorum libri II.)

Csókjaim ömlő zápora árad, zúdul a kedves

angyali bájaira, s teljesen ellepi őt.

Bárhova hull rá égi esőként záporozó csók:

szárazon izzik a test -- lucskos a kis bugyi csak...



(Amorum libri III.)

Csókkal öntözöm édes bimbait halmai csúcsán:

harmatozó kelyhet lent nyit a völgye ölén...

Epigrammák -- III.

("Látod-e, drága..." -- Kis Násnak)

Nézni se jó már ezt a világot! Hunyd le szemed hát!

Pillants csak befelé! Benned szép a világ.




(No. 301. -- '89. júl. 14.)

Áll a bitófa, töltve a fegyver, rajtad a sor hát:

bíró, légy szigorú! Van magyar ember elég...




(Negyven prédikátor)

Hívta az álszent egyház őket béke szinével,

úgy, ahogy egykor Huszt. Nem lett hittagadó

egy se közöttük. Negyvenen inkább gályarabokként

messzi eveznek mind: mennyei Atyjukhoz.




(A damaszkuszi úton?)

Szembejövőnek jár az előny! Mifelénk ez a módi.

Fordulj meg szaporán: szembe magaddal ügess!




(Modern parancsolat)

Hosszú életet élhetsz: tiszteld édesapádat,

tiszteld édesanyád -- és tartsd jól a pofád!




(Egy kisszerű nagyra törőre)

Másszál, juss fel a csúcsra! Akármi magasra kapaszkodj:

csillag az égről csak gúnnyal néz le terád!




(Még jókor lenne...)

"Bármire készek már a haláluk előtt a halandók!"

-- Ámde halála előtt van még mind, aki él...




(Egy sokszáz éves tölgyfa fényképére)

Törheti, tépheti lombomat, ágamat északi rossz szél:

Századok ős viharát állja dacos derekam!

Az ősz pillanatai -- 33+1 haiku ( Fáznak az álmok ) XXIII-XXXIII.

XXIII. Fénylő bogarak!

Ha döfködni kezd a köd:

véd-e a páncél?


XXIV. A dér még késik,

de hűvös a hajnali

szél. Szállok vele --


XXV. Csak holló krákog.

Csörren a szarka. A nyár

zenéje meghalt.


XXVI. Novemberi szél

vetkőzteti a fákat.

Fáznak az álmok.


XXVII. Dér csipkézte fák.

Halott bogár a fű közt.

Fönn még kék az ég.


XXVIII. A dér alatt a

fákon szunnyad az álom.

S tán a halálom.


XXIX. A függöny hamván

dér csillan át. Alatta

haldoklik a rét.


XXX. Nincs már virág sem.

Száraz a barna avar.

Tél már ez az ősz.


XXXI. A tél sóhajtott,

és meghalt minden virág.

Csak szerelmünk él.


XXXII. Kis szürke rügyek.

Fénylő tavasz színei

szunnyadnak bennük.


XXXIII. Kicsi őszapó

jeges ágon, álmodsz-e

bimbózó tavaszt?

Az ősz pillanatai -- 33+1 haiku ( A fán még levél ) XII-XXII.

XII. Lábomhoz hulló

sárga levél: üzent az

ősz. Gondol velem.


XIII. Aranyhálóval

lopja ki az ősz nyaram

ezüst halait.


XIV. Szorgos a hangya.

Zümmög a méh, a darázs.

Készülj hát te is!


XV. Teli köpködte

lila kikericcsel

a rétet az ősz.


XVI. Október. Bordó

rózsák ringanak sárga

levélözönben.


XVII. Kéken s aranylón

villan a tótükör. A

füzek már sárgák.


XVIII. Ölyv szárnya lebben.

Búvik a cinkecsapat.

Fecskénk útra kél.


XIX. Tört fényben sárga

levelek. Egy-egy lehull.

A többi nézi.


XX. Megkésett őszi

ibolya. Lila csillag

sárga avarban.


XXI. Ősz van. Virágszem

nyílott a kis meténgen.

Kék csodálkozás.


XXII. A fán még levél.

A földön már csak avar.

Hulltában -- melyik?

A függöny