Álmodtam, Szindbád...

...és szél voltam álmomban. Te fésű lettél halálod után szép asszonyok szép dús hajában. Én , ha meghalok, majd szél leszek. Nyári estéken összekócolom a szép, szeretni való nők haját, föllebbentem szoknyájukat. Az ingük alá bújok, láthatatlanul végigcsókolgatom minden kicsi porcikájukat, hogy nem is tudják, mitől borzonganak... Mint ahogy kedvesük sem, hogy miért ölelik őt olyan szerelmesen...
Álmomban szél voltam. És szélnek lenni jó.