Kék és óezüst
az éji táj. Ám erről a hold
mit se tud.
2012. március 19., hétfő
Csak egy haiku ... és egy másik (1)
Koromsötét éj.
lesznek virágok.
Éjszaka, fél négy tájt fogalmazódott ez meg bennem. Aztán csak forgolódtam. Játszogattam a szavakkal.
reggel lesznek megint
reggel megint lesznek
lesznek megint reggel
megint reggel lesznek
Hat variáció. Ebből az első öt jelentésbeli és hangulati árnyalatokat hordoz, a hatodik azonban egészen megváltoztatja az eredeti jelentést. (Vagyis csak formailag variáns, valóban azonban (szemantikailag) már nem.
Mi történne, ha a 'virágok' alanyt is bevonjuk a játékba, és a mondat(ok) elejére tesszük? Ebben az esetben 25 változatot kapunk. (A kiinduló hatból természetesen az utolsót figyelmen kívül kellett hagynunk.) Ha a ' virágok' szórend szerint a második helyre kerül, újabb 25 megoldáshoz jutunk. Harmadik és negyedik helyre téve még 2x25 megoldást kapunk. Ki hinné, hogy ezt az egyszerű gondolatot százféleképpen fogalmazhatjuk meg?! (Igaz, hogy a fönti haikuba csak a fele illeszthető bele -- poétikai okból -- , de ez még így is 50 megoldás!) Biztos, hogy a legjobbat választottam?
Hát ezt jelenti a szabad szórend. Gondolkodásra késztet és szárnyakat ad a gondolatnak. (És ilyen a magyar nyelv.) Mindez -- és természetesen még sok minden más -- nagy felelősséget ró a beszélőre. És kiváltképpen: a költőre.
De egyáltalán: ilyen a szabadság. Kell hozzá a választás lehetősége és a választás joga -- ezek nem rajtunk múlnak. És kell képesség, felkészültség, biztos eligazodás. Meg bátorság a döntéshez -- ez viszont már a mi ügyünk, rajtunk múlik. Ám vállalnunk kell a választás terhét, ha szabad emberek akarunk lenni. Vagy -- esetleg -- költők.
------------------------------
Sokszor és sok mindenen gondolkodom. Éjjel is nappal is. Ezt most reggel -- kivételesen -- lejegyeztem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
