Az ősz pillanatai -- 33+1 haiku ( A kert ) I - XI.

Mottó

Az ősztől ne félj!

Színarany lesz mind a lomb,

mielőtt lehull.


I. Sárga és piros

fény szállta meg a kertet.

Fönn még ég a kék.


II. Vöröses a fény.

Szállong a szilvaillat.

Nyarad elköszönt.


III. A tájék csupa

birs- és áfonyaillat.

Nyarad elköszönt.


IV. Seregélycsapat

kavarog. Őszi fény hull

a szőlőágra.


V. Fügefánk immár

fügéit elejti. Jó

a fügétlenség.


VI. Töpped a szőlő.

Hullik a sárga levél.

Őrizz, ezüst hold.


VII. Vérszínre vált a

szőlő levele. Borrá

lett már a must is.


VIII. Sárga ruhás fák.

A mandula meztelen.

Nem pironkodik.


IX. Színes avarból

sápadt mosollyal néz rám

a margaréta.


X. A paprika mind

elfagyott -- a zöld füvön

ezüst nap csillan.


XI. Goromba lábbal

taposott kertünkre a

fagy. Nincs zöld remény.

Epigrammák -- II.

(Kisritának, akit Ritmusnak nevezek)

Orvosa szívemnek ha lehetnél, barna barátném,

ritmusi bajra vajon gyógyírt nyújtsz-e nekem?

-----------------------

(25 éves osztálytalálkozón, a régi tanteremben)

Hogy kifakultak a képek! Másképp minden a régi.

Észre se vettük: jaj! múlik az édes idő.

------------------------

(Születésnapi jókívánság a Börzsönyben)

Itt lettél nagylány a hegyek közt , Orsika, édes!

Őrizzen meg e táj : önmagad el ne veszítsd!

-------------------------

(Biztatás)

Párán, sárga levélen botladoz őszi sugárzás.

Menj ki a fényre te is! Meglásd , még melegít!

--------------------------

(...és mind a másé!)

Utcán szembe jön őzszemü széplány. Csípeje,melle

rezdül ütemre lazán -- s hinti feléd mosolyát!

Dobban a szíved. Elkápráztat a szőke sugárzás --

...ám a szerencsés ott...ott temögötted üget!

--------------------------

(Maradj, ó, pillanat!)

Incselkedtél : nézd meg a vállam! Szép-e eléggé?

Villan máris az ing, s látszik... nemcsak a váll.

"Állj meg, szárnyas idő!" -- ám szólnom nem lehetett: csak

hulltak a csókok rád... -- El sose múlik e perc.

--------------------------

Tél a hegyen

Decemberi rózsák

Epigrammák -- l.

(Egy november végi margarétára)


Szép kicsi bimbó, árva menyasszony, a fényre kinyíltál!

Dobd le fehér fátylad: megcsal az őszi sugár!

----------------

(Kedvesemnek, akit Almavirágnak hívok)


Istennői csodák gyönyörű kertjébe vezettél!

Őszi liget közepén nyílik az almavirág!

----------------

(Ildikónak)


Akkor az ablakon át menekültél hajnali órán.

Vissza is jó ez az út: lépj be az ablakomon!

---------------

(A hallgató telefonnál)


Tán csak nem kicsi szádra csücsült a karácsonyi angyal?

Annyira várom már csókpótló szavaid!

----------------

(A szeplő)


Drága kis apró pöttyöt rejteget édesem inge,

éppen a melle fölött. Rátapad olykor a szám.

Húznék róla le inget, szoknyát s minden egyéb mást,

hogy csupaszon már csak pöttye takarja el őt!

----------------

(Öreg szatürosz az elfutó nimfa után)


Hát ha az istenek egyszer még a kezemre kerítnek,

megcsöcsörészlek mint pásztor a kecskét szok!