Epigrammák -- IV.

(Édi a Déli peronján)

Vártál rám, pedig ezt nem igérted "angyali szókkal".

Ígéretlenül adsz: drágább így az öröm.




(Egy őszinte széptevőre)

Drága kisasszony! Ön udvarlásomtól ne riadjon!

Összes szándokaim -- tisztességtelenek!




(Karácsonyi álmok hexameterben)

Angyalok őrzik az álmom, szállva karácsonyi éjben.

Ám ha az angyalom elhagy, vállalod akkor az őrzést?




(Karácsonyi álmok disztichonban)

Angyalok őrzik az álmod, míg a karácsonyi éjjel

hópihe szárnyaival óv szeliden, s betakar.

Bár a megőrzést vállalnám kis időre örömmel:

nincs suhanó szárnyam, nem leszek angyalod így.



(Amorum libri I.)

Ámor, az elvetemült gaz csak seggét mutogatta.

Ó, szomorú kor volt! Mind kikacagtak a nők!

Ám hogy Vénuszom eljő, s dombja ölén kicsi kelyhét

tárja ki hívogatón -- körbe nyüzsögnek a nők...




(Amorum libri II.)

Csókjaim ömlő zápora árad, zúdul a kedves

angyali bájaira, s teljesen ellepi őt.

Bárhova hull rá égi esőként záporozó csók:

szárazon izzik a test -- lucskos a kis bugyi csak...



(Amorum libri III.)

Csókkal öntözöm édes bimbait halmai csúcsán:

harmatozó kelyhet lent nyit a völgye ölén...